ELSŐ BEJEGYZÉS

Megérkeztem. Lassan két napja. Van ágyam, fürdőszobám, ennivalóm és internetem, tehát a túlélés lehetősége adott. Az esélye pedig jelentősen növelhető a kisebb gyógyszertárnyi túlélő felszereléssel, illetve nagy mennyiségű ruhával amit magammal hoztam. Mindezek ellenére máris megfáztam egy kicsit.

Busszal jöttem. Nagyjából 8 és félórán keresztül. Gyönyörű, havas-fenyőfás, dimbes-dombos, aztán hegyes-sziklák tájat lehetett megtekinteni az út során. A tévé csak dísznek volt kitéve, nem igazán szórakoztattak minket. Amit meg is értek, tekintve, a viszonylag kedvezőárú jegyünket. A hajnali indulást követően, délután 2 felé, már a buszt illetve villamost kerestük, amivel reményeink szerint eljuthatunk a szálláshoz.

A város első benyomásra egy kiterjedt méretű Eszergomhoz tudnám hasonlítani. Középen átszeli egy kis-Duna nagyságú folyó (annáltalánpicitnagyobb), néhány híddal. A folyó fölött kisebb domb azon ül egy várnak nevezhető objektum. Néhol omladozó vakolat, pár nagyon kocka, nagyon szoci téglamonstrum az elmaradhatatlan szoborral. Ezen bemutatás alapján biztosan nem kérnének fel, egy Krakkói útikönyv megírására. A közlekedés számtalan busszal és villamossal, egyszerű és logikus. Már annak aki képes megkülönböztetni a lengyelül feltüntetett"buszmegálló" és "XY nevű állomás" szavakat. Én azok közé tartoztam akik ezt a tudást még nem tették magukévá. Tehát örömmel konstatáltam, hogy itt egymás után kétszer is le lehet szállni ugyanott, csak épp 500-600 méter távolsággal. Hát nem így volt. Többek között ez vezetett oda, hogy az Egyetemet, mondhatni unortodox módon közelítettük meg. Betonút helyett, mi a sárgával jelzett fákat követtük a havas domboldalon. Szerencsére túrázós bakancs volt rajtam.

Jelenlegi címem, Bydgoska 19. Bydgoska egy diákszálló. Eddig csak lengyelekkel találkoztam, illetve eddig csak "zsrtefbcauscbacnasochaspokicas szkí, zsdauszbcfacbaiszga jicsa" szófoszlányokat sikerült elkapnom. Ebből arra kövekeztetek, hogy itt ők nem számítanak külföldinek. Fél éve újították fel az épületet, így nagyon tiszta és jól felszerelt. A szoba kellemes világos narancssárga, a padló barna parketta. Két ágy, két asztal székekkel. Egy nagy tükrös szekrény, néhány polc. Adott még egy kisebb hűtő és egy vízforraló. A fürdőszoba is megfelelő, csempével tükörrel, kis polccal, zuhanyzófüggönnyel. Szívesebben írnék a lakberendezési ötleteimről, de ezek itt úgyis megvalósíthatatlanok. A szobát eredeti állapotában kell visszaadni.

Emberek, itt nem beszélnek angolul. Illetve mégis, az IT mászter, kockaszakértő úriember aki ellátott az élethez szükséges legfontosabb dologgal, azaz internettel, nagyon kellemes beszélgető partnernek bizonyult. Két ok miatt is. Értette amit mondok és még válaszolni is tudott. Az itteni titkárságon, a yes,no, do,do not do szavakkal érdemes operálni. A nyelvi hiányosságokat azonban sokkedvességgel,mosollyal és nagy fokú segítőkészséggel kompenzálják. Ez azt hiszem egy nyelvtanárral ellentétben, megfizethetetlen, legalábbis számomra.

"Nem beszélnek angolul". Ez gondot okozott étteremben, buszbérlet vásárláskor, bejelentkezéskor, az egyetem portáján. Eddigi létezésem során ez okozza, a legnagyobb traumát, még azt az élményt is túlszárnyalja, amikor először beléptem a szobámba, ahol szétszórt szalmát, répát és egy általam most már következetesen "Little Thing"-nek nevezett kis patkányt - azaz tengerimalacot találtam, egy szemétdomb közepén. Szóval az van, hogy egy nem létező orosz tudással könnyebben elboldogul az apukám, mint én a felsőfokú angol tudással. A barokkos körmondatokat egy időre parkolópályára tettem, inkább az egyszavas "english?"-sel próbálkozok. Amire általában fejrázás a válasz. Persze a fiatalabbakkal itt is könnyen szót lehet érteni, de mégis nyomasztó, hogy még az egyetem portása sem érti meg, hogy "diák vagyok, igazolványért jöttem".

Te meg mérnem tudsz lengyelül? - mondhatnák. Tény, hogy nem tudok. Hogy mennyire nem, azt az is bizonyítja, hogy majdnem Gulyáslevest kértünk tipikus lengyel étel címszó alatt. Volt rá okunk, ugyanis a Gulyás szót valami galuszka módon írták le, ami galuska is lehetett volna. Ami ha nem is lengyel, de magyar se. A pincérnők jól elszórakoztak rajtunk, meg mi is magunkon.

Az ételek nagyon finomak. A tipikus lengyel konyha ugyan számomra nem épp felhasználóbarát -a sok csülökkel és káposztával - de eddig még rosszat nem kaptam.

Az emberek kedvesek és segítőkészek.

A város alapvetően rendezett, bár még a felét se láttam.

Aludni azt nem igazán lehet. Vagy dumálnak a másik szobában, vagy a Little Thing nyekereg, vagy fúrnak valahol. A fúrás az épülő fitness terem munkálataival okolható.

Alapvetően megvan mindenem - ami pedig nincs, azt jelenleg érthető okokból nem kaphatom meg - így még azt is mondhatnám, hogy egész jól érzem itt magam.

Este egy karaoke bárba vagyok hivatalos, amit izgatottan várok :)

Meguntam, úgyhogy ELSŐ BEJEGYZÉSNEK ennyit.

A Képek most következnek: