Problémák jönnek és mennek, amint megoldom őket.
Számomra ez a hely a "Parkok városa".
Parkok és varjak, nagy gömb lámpákkal megvilágítva, olyannal mint ami a karácsonyfán szokott lenni, úgyhogy öt után mindig ünnepi a hangulatom. Öt előtt pedig, de leginkább reggel - a korai indulás okán, "creepy" azaz szépen mondva - hátborzongató. Ilyen hatalmas varjakat, eddig még csak sínek között láttam, a vonatból, miközben begördül a Nyugatiba. Itt, padon, földön, a lábad alatt, sok helyen, rengeted varjú van. Nem szabad a szemébe nézni, mert elrabolja a lelked, vagy valaki másét akié hiányozni fog, úgyhogy résen kell lenni. Általában egy a napsütésben nagyon is barátságos kis templom is tartozik a terekhez. A hozzám legközelebb eső, a reggeli ködben a nagy fekete madarakkal, olyan mintha a Holló ( a legendás 94-es, Brandon Lee-s verzióra gondolok természetesen) itt felejtett díszletei közé tartozna, úgyhogy epekedve vártam a mázolt arcú csapzott figurát.
Az első hét leginkább a rendszeresség és a kiszámíthatóság teljes hiányával írható le. Ez borzasztó. Szeretem kézben tartani a dolgokat, de itt bele kell törődnöm, hogy sok dolog egyszerűen szétfolyik napközben, hiába vártam és terveztem, nem fog bekövetkezni, ha megfeszülök se. Hiába mentem be első nap, második nap az egyetemre, nem tartottak nekem órát. Se tanárom, se termem nem volt, a felelős egyéneknek pedig látszólag tervük sem. (erről fészbúkon már megemlékeztem) Vannak persze szerencsés szerencsétlenségek is. Így ismerkedtem meg két német, egy argentín, egy finn és egy angol diákkal akikkel amellett hogy megint isteni jó ettem érdekes helyeket is felfedeztünk a városban.
Az argentin fiú, aki egyébként a phd-jét csinálja itt, mesélt arról mivel foglalkozik a hazájában. Joseph Nye-ről tanít az egyetemen. A pázmányon persze bárhol felépítik és bármikor örömmel le is dobják az embert a Taigetoszról, ha nem tudja ki Joseph Nye, de itt én voltam az egyetlen aki vegyes érzésekkel ugyan, de felkapta a fejét a neve hallatán. Alig pár perc alatt kiderült, hogy világ másik végéről ideérkezett emberrel máris van egy közös pontom és ráadásul a sokat emlegetett "smart power" köt minket össze.
Nem sok órám volt eddig, de azt kell mondjam, osztatlan sikert aratok - hogy érdemtelenül vagy sem abba én nem fogok belemenni. Az viszont tény, hogy ha csak kiejtem a számon, hogy "magyar vagyok", azonnal előjönnek a rég nem látott ismerősökről, barátokról, kollégákról vagy csak az irányunkba érzett általános szimpátiáról szóló történetek és engem mintha csak valamilyen titkos csatorna lennék a kedves emlékekhez azonnal a szívükbe zárnak. Nem túlzok, úgyhogy maximálisan próbálok majd megfelelni a várakozásaiknak.
Sok fejfájást okozott nekem az angol nyelv ismeretének totális hiánya. Na most aztán megkaptam. A kishölgy Angliából érkezett Krakkóba és már egy ideje itt él és tanul is valami "international" dolgot. Az még a jobbik eset amikor további három mondat ledarálása után jövök rá, hogy tényleg, amúgy ez meg ez ehhez hasonlított és akkor ezt jelenthette, de van, hogy teljesen elveszítem a fonalat. Elképesztő, hogy angolul beszél - ő csak tudja hiszen ez az anyanyelve. Egészen figyelemre méltó ahogyan és amilyen kiejtéssel mondja ki a legalapvetőbb szavakat. Egyszerre hatalmas élvezet és hihetetlen nagy erőfeszítés is hallgatni őt, nem hogy még válaszolni is.
A nyelvek és a nemzetiségek terén elég nagy a zűrzavar most már a fejemben. Petit már napok óta nem láttam, úgyhogy a nap nagy részében angolul, illetve németül (jó németül inkább csak próbálok), egyszer franciául is sikerült kommunikálnom. A mai napon azonban új fénytörést értem el, sikerült félig angolul egy kicsit németül majd magyarul bemutatkoznom egy indiai lánynak. Délutánra már meglehetősen elfáradtam, de legalább volt min nevetni.
Tanultam már japánt, próbáltam kínait, ezzel a franciával is boldogulok, de ez a lengyel! Hát ez mindent visz. Ma volt az első nyelvórám, az elején még csak homlokot ráncoltam, aztán kicsit sóhajtoztam, kezdtem megijedni, aztán próbáltam viccesen felfogni, a végén pedig: a hát ez őrület! szintjére jutottam el. nem könnyű, na. Mondhatni rohadtul nehéz. Persze hozzá kell szokni később könnyebb lesz. Az lehet, de attól még hogy rááll az agyad meg a füled, a hangok még ugyan olyan lehetetlenül csrtrzwqwpls-k maradnak. Azt öröm volt nézni, ahogy a francia lány próbálta pergősen kimondani hogy RRRR - majdnem mondtam neki hogy "répa retek mogyoró". Kedves tanárnéni a türelem szobra, de azért láttam felizzani a szemében a tébolyt amikor már a harmadik kisdiák ejtette a "c" - azaz "cö" hangot "kö"-nek vagy ne még rosszabb "kéj"-nek. Azt mondta ez a legszigorúbban vett "never ever" kategória.
Nekem nem egy szobatársam van, hanem rögtön kettő. A kis büdös mocskos dögről van szó, akit legjobb lenne lehúzni a klotyón mert oda való - a természetéből és színéből ítélve is. Egy szerencséje van Little Thing-nek hogy aranyos, egy kis cukorfalat. Nem lehet rá haragudni, mégiscsak egy állat. Állat és önmagához hűen mindent megtesz, hogy állatkertté változtassa az egész lakrészt. Én meg mindent megteszek, hogy ez ne történhessen meg. Ahogy én észrevettem az emberi formájú lakótársam inkább a "team LittleThing-et" erősíti, de ez a meccs még nincs lejátszva.
Alapvetően ilyen óráim vannak/lesznek/lehetnek (egy biztos, hogy semmi sem biztos kicsit lefordítom, hogy ne kelljen vele szenvedni):
1. European culture
and identity - európai kultúra és identitás
2. National and post-national identity. Civil society
in Europe - előbbihez hasonló
3. European political integration. Democracy and
legitimacy in the EU. - európai politikai integráció, demokrácia és legitimitás az EU-ban
4. Internal market and financial sector of the EU - itt minden órára egy cikket kell feldolgoznunk valamilyen aktuális gazdasági témában
5. European civilization from philosophical
perspective - európai civilizáció filozófikus megközelítésben - ez az órám Péntekenként van, tehát holnap lesz az első - de erre kíváncsi vagyok nagyon - persze atöbbire is de tényleg már nem merem maga bele élni, hogy részt is vehetek ezen az órán és meg lesz tartva.
Ma például az egyik legjobban várt órámról derült ki hogy nem lesz - "aktuális változások az EU jogban" - szerintem ez egy jól felkészült tanárral, aranyat ért volna.
Ma kaptam egy hosszabb listát arról, milyen egyéb tárgyakat vehetek még fel, de a bőség zavarában még nem sikerült döntenem...de a biztonságpolitikától kezdve, a jogon át, a gender kérdésen keresztül,a válságkezelésig tényleg minden van benne. Ügyesen kell majd választani, mert az én óráim nagy része a "Kastélyban" van - dombtető, fák, csodás kilátás, a semmi közepén - persze picit túlozva, míg a most kapott listán szereplők a városközpontban...
Elfáradtam. Sok dolog van amiről tudom hogy nem elmondható vagy kézzel fogható, hanem csak valami, ami egy nagy egészhez tartozik, amit majd majd a jövőben biztos vagyok benne hogy sikerül kamatoztatnom.
Képek: (a legjobb helyeket akkor látom, amikor nem is várom és persze nincs a kezem ügyében a fényképező, de ha állandóan csak azon matatok akkor hiába van bármi is a szemem előtt nem lehet rendesen átélni a látványt)
 |
| Ez nekem nagyon tetszett |
 |
| 5 órafelé kezd leszállni a köd |
 |
| A folyó mellett mentem lent, aztán visszafelé a kicsit feljebb lévő másik járdán |
 |
| szürke minden, napot egyszer láttam futólag, de akkor azért minden csillog meg azért szebb is - az a nagy a Wavel ahol még nem voltam |
 |
| kirándulás a Tescoba, ami minden szempontból hasznos volt- messze van és útközben sok mindent el lehet raktározni hogy na ide még el kell jönnöm ( és itt nem a Tesco parkolóra gondolok :D ) |
 |
| Nekem ez tetszett |
 |
| nincs mindig ilyen sötét - csak már kezd sötétedni |
